Szerelmet az éveknek...

Kovács László       
Szerelmet az éveknek...
           
 
--------
Előtted az élet, fiatal vagy  és szerelmes,
szerelmesnek lenni jó, néha fájóan gyötrelmes.
--------
 
Szeretném holdsugarát hajadra festeni,
a szádra rácsókolni a csillagok fényét,
vágysóhajod szívembe örökre eltenni,
a bőröd illatát mélyen belélegezni.
Mert te lettél nekem az élet, a létezés,
te vagy szívemben a lét, az örök szerelem,
nélküled a napom csak a kínzó éhezés,
te vagy a napfény, éhemnek te vagy élelem.
 
Nélküled éhezem, fázom, lézeng életem,
tested melege nélkül didergek, reszketek,
leszel mindig míg élek: nekem a "kedvesem",
kérlek maradj velem míg a földön létezem.
 
 
Aztán sok év múlva reszketve közeleg a vég,
a szerelem szeretetté kopik, marad az emlék.
Idő csendesen csepeg mint eső az ereszen,
elfogy mint homokórában a lehulló szemek,
szeretetté kopott már a vágy, de boldog vagyok,
tudom míg élek, én leszek órádban a homok.
 
Aztán ha végleg lehullok, ne sírj, ne szomorkodj,
mert elvittem magammal, mit lényed nekem adott:
holdsugarát, a szád csillagát, a vágysóhajod,
velem leszel ott is, s nem reszketek, nem fázom,
emléked szemfedőm, emléked örök takaróm, 
ott leszel te, mert te leszel párnámon az álmom.
 
-------
Nem marad más, mint sírhalom, betűk a fejfákon:
"Itt nyugszik az örök szerelem", él a másvilágon.
-------
 
Kovycs59
 
015.10.30. Oroszlány
 
XXXXXXXX