Feleségemnek

Negyven év
 
 
Így ötvenen túl az érzés szerelem,
Mi az? ..talán már én nem is ismerem...
Ha szembejönne velem, rám köszönne,
néznék rá talán, mint egy idegenre.
 
Hiába illegetné kéjesen magát,
Néznék rá... már láttam valahol alkatát.
Lelkemben felrévedne vajon-e emléke,
mikor vén szívemnek volt ő a vendége.
 
Régen voltak azok a lázas éjszakák,
mikor Ámor játszotta nekünk a dalát.
Mikor szerelmes sóhajok írták énekünk,
vonaglott szerelmünktől fiatal életünk.
 
Egymásból ittuk az érzés bódító borát, 
felfedezve mindent, ami adta akkor a csodát.
Akkor tanultuk meg, mi az, valakit szeretni,
egymásnak gyönyört adva, örömből nevetni.
 
Akkor léptünk fel e csodálatos útra,
de bejárnám veled én újra és újra.
Párom voltál te kincsem jóban és rosszban,
vétettem én sokat... volt életem romban.
 
Te fogtad a kezem és nem engedted el,
együtt küzdöttél velem betegségemmel.
Voltál akkor is nekem, ha én rossz voltam,
segítettél akkor is ha megbotlottam.
 
Most, hogy több van utunkból „hátra”, mint előre.
Mit mondanék a szerelemnek ha szembejönne?
Megköszönném neki, hogy adott téged nekem,
öreg kezedbe beletenném vénülő kezem.
 
Lehet, hogy elfelejtettem mi az szerelem,
nem vágyom újra mert a régit szeretem.
Elmúlt már az ifjúkor szerelmes meséje,
de szeretetemnek most is neked szól zenéje.
 
Leéltünk kéz a kézben immár negyven évet,
fogadd párom szeretettel tőlem ezt a verset!
Egy csokor szeretet mit asztalodra tettem.
Még húsz évet együtt! Vagy ha mégsem...
 
Akkor adjon erőt neked ez a kis versem!
 
2014
Ú.költve: 2018