- örökös csend -

Kovycs
 
Amikor a deszkán kívülről a hant kopog,
lélekharang hangját már nem fogja fel füled, 
sírhalom felett még valaki halkan zokog,
elmennek haza, most már örökre nélküled.
Végtelen nyugalom megszállja a lelkedet,
megszűnik az idő, már csak az emléked él,
hallgatod a végtelent, az örökös csendet,
voltál, egy név maradsz csak a kopott sírkőnél.
 
Úk: 2018

 

A képen a következők lehetnek: növény és túra/szabadtéri