Itt ülök, ahol egykoron az öreg "lápi csősz" járt,
berek felől halk léptekkel lopakodik a tavasz,
álmom volt látni egyszer a Kis-Balaton világát,
vagyok én képzeletben most itt a szertelen kamasz.
Égen madarak húznak tova, a vízen hal loccsan,
róka szemez velem, észrevesz... odébbáll a ravasz.
"Tüskevár" romjai felől a letűnt idő meg-megmoccan,
"Tutajos" lelkemen, "Matula" szívemen megül a tavasz.