Hajnal a város felett...

Kovács László 
Hajnal a város felett
 
'avagy gondolatok a Turulmadárnál'
 
A Turulmadár széttárja szárnyait,
a szikla nyergén csendben ülök én,
a madár őrzi a város álmait,
bronzba öntve a Kő-hegy tetején.
Nézem a hajnalt, fényt, mi beoson,
derengve jön ott, túl a városon.
 
Távolban a délceg kémények kelnek,
messze füst indul, mászik a kormon,
párát izzadnak a tetőcserepek,
éled az óra a templomtornyon.
Madarak egy koncon marakodnak,
gondolatok jönnek, sokasodnak.
 
Te, hazám madara, szent Turulmadár,
ugye csodás e kép, csodás e táj,
amit a hajnali csoda elénk tár,
szárnyiddal védjed, mert óvni muszáj.
Szállj fel, te ősmadár gondolatban,
védd e kis népet még gondosabban.
 
Mert tudod, széthullt mára már nemzetünk,
szétdarabolták ezt a kis népet,
de mi mindig egyek voltunk és leszünk,
minden magyarnak hozzál bőséget.
A mi szívünk piros-fehér-zöld`,
bárhol is hordjon minket ez a föld.
 
Bárhol megállunk mi a kőkeresztnél,
e kis magyar népért imádkozunk,
a napkorong már benézett keletnél,
a honra már ketten csodálkozunk.
Belőled fakadtunk, benned nőttünk,
fájtunk sokat, de téged szeretünk.
 
Jó szerencsét, teneked Tatabánya!
Jó reggelt, völgy, jó reggelt, szép haza!
Jó reggelt, hegynek megkopott párkánya!
Sok szerencsét neked, szülőhaza!
Kit tépázott idők zivatara,
Óvjad őt, magyarok szent madara!
 
Kovycs59