Egy esős séta jegyzete Tatán...

Kovács László
Egy esős séta jegyzete Tatán...
 
A tatai öreg utcára fordultam,
mikor ott minap a sétámra indultam,
gondolatokat jegyzeteltem,
szépet akartam írni,
de csak szavak sikerültek.
Szaggatott, lejegyzett szavak,
csak félszavakból épülő mondatokat
kopogott fejemen esővel a tavasz.
 
Kövér cseppekkel ver engem a zápor,
mossa a vén utca szennyét,
egykedvűen figyeli azt, 
- az úton túlról -
málló falaival az ódon házsor.
Az eső már csak csepeg. 
A kopott redőnyök alatt 
mélyeket lélegeznek a muskátlik,
örülnek talán mert megérték a tavaszt.
A kirázott porrongyok pora koszos lében 
gyűlik össze a csatornafedelek alatt.
Előttem egy esőkabát billegve halad, 
néha a kapucnija az utca kövére köp,
gazdája, viselője, - egy szürke arc -, 
krákogva, betegesen, hosszan köhög.
Az utcán döcögve - rajtunk kívül -, 
csak a múló idő lődörög...
Az eső már végleg elvonult, 
párát lehel az út a macskakövek fölött, 
az öreg templom ferde keresztjén 
egy gerlepár békésen ücsörög. 
Talán azt nézik, 
hogyan tör utat a napfény 
- az utca végén -, 
a borús, s derűs ég között.
 
A Nap fényére már feléled az utca:
a háztetők felett szivárványhíd épül,
a házmester seprűjével danolászva
járdát simogat, mellette a megmaradt
tócsában csirregve fürdik egy verébhad.
Két legény táncoltatja utcán a kukát,
a kukásautó szusszanva odébbáll,
a levegőben az eső illata száll.
Az óvodakapu gyerekzajra nyílik,
- úgy, mint duzzadt folyón teszi azt a zsilip -,
rajta cserfesen áramlik ki a jövő,
közöttük kedvesen figyel két óvónő.
A kisbolt ajtaján tábla: Rögtön jövök!
a boltos a padon egy lánnyal ücsörög.
A postás a kerítésnél kutyát nyugtat,
a bőrtáskájában levél után kutat.
Galambokat eteti szemben egy öreg,
ősz haja még az esőtől csapzott, vizes.
Nagyon szeretem e nyugodt utcaképet.
 
Úgy érzem én, a vén utca része lettem,
láthatatlan szín vagyok egy szép festményen.
Figyelem hova teszem óvatos léptem,
nehogy megzavarjam az eső utáni
csodát, a vidám, de ódon utcaképen'.
Úgy érzem mintha jártam volna itt régen, 
úgy érzem... egy kicsit megint hazaértem.
Megállok csendesen, s lelkembe elteszem: 
a szaggatott szavakból megírt jegyzetem...
 
 
Kovycs59
2016.05.14. Oroszlány