Mint törött árboc...

Kovács László
Mint törött árboc...
 
Megrögzötten hajtottam az igazam, 
mégis hátamba szúrt a valóság,
én nem jó embereket választottam,
álmok, szeretők, vágyak csalókák.
Azt hittem nekem is nyílik a virág,
azt hittem, hogy ismerlek nagyvilág!
 
Barátok kaján vigyorral arcukon,
álszeretők elnyúlva ágyamon,
csak nevettek, röhögtek a harcomon,
kéj volt nekik, mi nekem fájdalom.
Azt hittem nekem is nyílik a virág,
azt hittem, hogy ismerlek nagyvilág!
 
Legnagyobb szükségben hagytak el azok, 
rám csapták az ajtót, az álnokok,
kikért adtam volna ócska életem,
magam lettem, elhagytak hirtelen.
Azt hittem nekem is nyílik a virág,
azt hittem, hogy ismerlek nagyvilág!
 
Most már tudom, hogy ismerlek nagyvilág,
igen nekem is nyílik még virág,
hamis emberek árnyából kibújtam,
álszeretőket végleg elhagytam.
Nem mondom senkinek szerelmem, barát,
csak annak: aki mellettem kiállt.
 
Mert akik csak akkor voltak ott velem,
mikor jó volt a hajómon lenni,
álnok módon kifogták Ők a szelem,
és hitték, sikerült tönkretenni.
Remélem egyszer meg fogják érezni:
milyen is az, őssz fejjel, - mint hajón
az árbocrúdja -, derékban eltörni.
 
Kovycs59
2016.05.17. Oroszlány
 
Képen: Fedoszija Vihar című olajfestménye