Az ajtó

Kovycs 
Az ajtó
 
Kopogtatsz te, de válasz nem jön túlról,
és belépsz, hol tárgyak gyűlnek a múltból,
rozsdás vasán nyikkan az ódon ajtó,
bent álmodik a tűnt idő a múltról.
Emlékek, mit beszőtt már a pókháló.
 
Porold le az öreg fotelt amelyen
rég, egykoron őseid is ülhettek,
gondolj rájuk, akik már régen elmentek.
Ernyedj el, emlékezz, hunyd be szemedet!
A szelemen alatt megjelennek ők:
A régen letűnt kor kopott arcai,
jönnek a képek, jönnek a régiek,
meglásd, majd melléd ülnek az emlékek.
Hozzád szegődnek, hallgasd csak, mesélnek.
Érezni fogod, ott vannak már veled.
 
Fogja már kezedet apád és anyád,
bajuszát pödri rég elment nagyapád,
itt van nagyanyád kezében szakajtó,
kenyér készül, hozzá macska dorombol.
Eltemetett nénéd arca is megjelent,
- aki anyádnál is jobban szeretett -.
A legjobb barátod is melletted van,
őt már szívedben őrzöd csak magadban.
Jönnek még a holt, eltávozott lelkek,
jönnek a régi társak akik hősök lettek,
megkeresnek a rég letűnt szerelmek,
elárasztanak téged az emlékek.
 
Néha jó felidézni e képeket,
néha jó a bölcs, régi, öreg fotel,
kell neked a padlás elhagyott sarka,
hova nem hallik fel a világ zaja.
Néha kell az egyedüllét teneked,
hol átgondolhatod saját életed.
Idézheted azokat kik szerettek,
emlékezés nyugtat, feltölt tégedet.
Könnyebben éled világban életed,
méltósággal viseled az éveket.
 
Most menj! Lépj vissza a világ ajtaján,
ha elfáradsz a padlás mindig vár reád.
Feledett tárgyak, s kik voltak hajdanán.
Az ajtót csendesen csukd be, de vigyázz,
mert nyikkan az ajtó a rozsdás vasán...
 
2016
A képen a következők lehetnek: belső tér