A vadászkürt hangja

Kovycs

A vadászkürt hangja

Zizzenve hallik minden lépés,

avar lapul a talpak alatt.

Az erdei út kihalt, békés,

a hajnali köd földhöz ragadt.

 

Itt-ott az ébredés halk zaja,

talán mélyen... bent mozdul a vad.

Dereng az erdő rozsda haja,

avar paplanra hullik a makk.

 

Keleten már bemászik a fény,

még nem lát ő, csak ott fent dereng.

Föld álmosan forog tengelyén, 

a vadász a lesen szendereg.

 

A fény még maszatol az erdőn,

aztán az ágárnyékba bújik.

Egy őz indult, ott túl a lejtőn,

a célkeresztpont rajta nyugszik.

 

Robban a csend, rázza az erdőt,

elvitte magával a békét.

A vad nem látta a füstfelhőt,

a töret* hordja már a vérét. 

 

Büszkén ballag a vadászkalap,

már rátűzve a véres töret*.

Erdő csendje tört üvegdarab,

távol... már fújják a kürtöket.

 

töret* = az elejtett vad vérével megkent

ágdarab, a sikeres vadászatot jelzi  a vadász kalapjára tűzve.

 

Kovycs59 015.11.05.Oroszlány