Kovács László
Szerelmes a cipőkefém....
Úgy látom szerelmes a cipőkefém,
az én pár cipőmre alig jut már fény.
Válogat az őkelme és kedvence,
nejem karcsú barna körömcipője.
Enyémet ímmel-ámmal itt-ott keféli,
rá ha nem figyelek félre is teszi.
Bezzeg a női cipő csillog, ragyog,
azon még foltot kefém sosem hagyott.
Kéjesen keféli a szőre feláll,
az ember fiának esze már megáll.
Keféli, keféli egyre keféli,
mikor jó már neki, célját eléri.
Kielégülten fekszik a dobozban.
Na ne hidd kefém, hogy ez így rendben van!
Ki látott még szerelmes cipőkefét,
olyant ki szíve szerint osztja ki fényt.
Nem fogok én érzelmeddel játszani,
kihúzott gyufát ki fogod rántani.
Vagy fényes lesz az én egy pár kalucsnim,
vagy érzés nélkül doblak én ki... sunyin.
Kovycs59
015.05.20. Orl
