Szegények tehene...

Kovács László
Szegények tehene...
 
 
Szegények tehene. Én vagyok a kecske.
Mert a jóléthez adott a friss tejecske,
negyvenhétből mellettem meg lehet élni,
engem tartva lehet szebb jövőt remélni.
 
Van ám nekem szakállam, de bölcs nem vagyok,
mondani azért annyit ma már mondhatok:
terveznek velem a nagy házban a nagyok,
negyvenhétezer per hó, bizony, számítok.
 
Biztos, hogy Noé bárkáján utas voltam,
hajóra retúrjegyet én nem váltottam,
házi jószágként e világon ragadtam,
létezem, még vagyok, minek is tagadjam.
 
De ki is vagyok én, honnan szalajtottak?
Embereknek, biz a tejet fakasztottam.
Hegyeken ugráló fajtám házhoz szokott,
szegény ember velem bizony hasznot fogott.
 
Igénytelen vagyok... kikötve, mert ravasz,
amit én megrágok, arra nem jön tavasz,
mindent megrágva aratok, mint a sáska,
a gyomrom nem más, mint feneketlen táska.
 
Ha árok partján csendesen füvet nyírok,
nem követelek én soha, nem is sírok.
Azt sem tudtam, egyszer még számolnak velem,
országunk házában hangzik el a nevem.
 
Szerény munkabér, segély, meg én, a kecske,
ablak lesz egy jobb, szebb jövőre, életre.
Nem választhatok, de mondjátok már, nagyok,
mit legeljek ott, hol üresek a holnapok?
 
Kovycs59
2015.05.01.Oroszlány