Mentőöv esete a sárga csekkel...

Kovács László 
A mentőöv esete a sárga csekkel...
(hangulatvers)
 
Asztalon sorba rakva rontott életem,
lefolyik a szélén cseppekben a kamat.
Vigyorog rám a rengeteg sárga csekkem,
hangulatom borús, sosem lesz már tavasz.
 
Változott a világ, drágább a deviza,
csőbe húzva fuldoklik ma Magyarország.
Ezt választottam, mint hazám naiv fia,
húznak, fojtogatnak az adósságmorzsák.
 
Szorongatnak az adók mocskos karjai,
mint nyálkás polip ragad rám a kamatláb.
Árfolyam-különbözet hínár sarjai
megbénítanak, lehúz engem a pénzláb.
 
Tiszta vízben tudnék én úszni, de megnőtt
a szennyes folyó, nem látszik már a túlpart.
Úgy ugrottam bele, mint jól úszó felnőtt,
erőm beosztottam, mikor elhangzott a start.
 
Csapkodok, mint aki tanulja az úszást,
tiszta vízre számítva, de alattam iszap.
Gumicsonttal etetve várom a megnyúzást,
de mentőövet dobtak felém a minap.
 
Repült a megmentés, de rövid lett a kötél,
elszámolták a hosszát, pár méter hiányzik.
Húsz százalékkal rövidebb a mentőkötél,
"ej" tisztelt uraim!...ez valahol hibádzik.
 
Hangulatom borús, sosem lesz már tavasz,
asztalon sorba rakva rontott életem.
Lefolyik a szélén cseppekben a kamat.
Jól élsz? - kérdezi a csekkhad. - Kösz, létezem...
 
Kovycs59