Én és a lapátom...
(szabadon a munka állásáról)
(Kovycs59)
 
Munkát vállaltunk a nyáron, én és a lapátom,
kijelölve munkánk tárgya, nem más mint egy árok.
Megragadtam a nyelet én, buzgón nekiállok,
azaz csak állnék, de mellém lép egy úr és átfog.
Munkatárs! ... - nem ám hozzáfog, mérni kell előtte...
nem mindegy ám, mettől-meddig árok az az árok!
A mérnök úr nekiállt, irányt, s szöget belőtte,
Túrnám én, egy másik szól; - Állj! - oktatás előtte.
 
Szabályokra int, sorol, hogy nem lehet csinálni,
mi az, amire kell vigyázni, mert a szálka esetleg,
ha, bizony ám, mi van, ha... a kezemet felsérti....
iktat, aláírat;... - Ugye, munkatárs, megérti...
Fogom a nyelet, most már tudom az irányt, a szöget,
azt is megértettem, aláírtam, amit nem lehet.
Semmiből egy ősz úr emelkedik. Ez már őrület!
A munkához való jogot sorolja, ő szakszervezet.
 
Előadás tart a kötelességekről, jogokról,
nézem az eget, a nap bizony dél fele barangol.
A negyediket azt biz`a későn vettem csak észre
Mozdulat állj! ... bár kezemet megköptem előtte...
Már mondja is - Bemutatkozom munkatárs, na mármost...
tudja mennyit kell mennyiért; - én vagyok a szakmányos...
Kiszámolja menten, oszt, szoroz... hány lapát az árok...
most már azt is tudom, minden lapát bére szabványos.
 
Okos lettem, tudom mit, mennyiért, tudom a szögét,
a munka árát, a dolgozó jogát, kötelességét.
Hajam hullik a sok tudománytól... a nyelvemen járok...
de nincs semmi baj pajtásom, lapátom! - készül az árok.
Azt már észre sem vettem, új tagja lett a csapatnak,
humán "menedzser", nem baj... legalább jó árnyékot adnak.
Sikeres munkámhoz immár öten néznek, drukkolnak,
fejemre lehull a szó: - Jó dolga van a parasztnak...
 
Aztán jön még egy nagy, ez már biztos a valaki...
mert már messziről a kezét intésre emeli.
Ő lehet a főnök, mert ötök vigyázzban várják,
imigyen már hatan nézik lapátom munkáját.
Mikor elkészül a nagy mű, és kész lett az árok,
fent kezét rázzák a főnöknek... megy a gratulálok...
Lent énrám már ügyet sem vetnek, nem vagyok tagja,
köszönés nélkül távozik "Ő" és győztes csapata.
 
Mire kimászok, bizony csak a hátukat látom,
nem baj jobb is ez így,... tudod így van ez lapátom, 
övéké volt az érdem,.... nekem ott van a bérem,
nehogy már az árokért járjon egy aranyérem.
Megvakarom kobakom, okosodtam belátom,
mondta egykor jó apám, ki nincs már e világon:
-Fiam ha bármilyen magasra is feljutottál,
a munkát köszönd meg!...ne feledd honnan indultál!
 
Újraköltve: KL. 015.04.18. Orl...