Horváth János Kislord

majd...ha...a 
 
majd,ha nem lesz igaz
szavam,mert az ördögnek
eladtam
s igaztalan érzésekkel
fájdalommal telve magamra
maradtam
szólok neked
add a kezed
vezess majdan engem
az ihlető képzeletbeli
éteren át
tegyél akkor velem
mindenhatóhoz hasonló
hamvas csodát
vidd el tőlem mindazt
ami egykoron fájt
nekem
ne kérdezz semmit
fogd a kezem
emelj fel oda ahol
senki sem járt
adj érzelmet
mely egykoron várt
vigyél el engem
a végtelenbe
de legyen kezem
a te két kezedbe
 
-------------------------------
 
csak óvlak...857
 
féltelek,hiszen törékeny vagy
mint egy szál virág
akit óvni kell a széltől is
mert a gonosz világ
megbánthatja sérülékeny
kis lelkedet
és az a baj,hogy nem mindig
lehetek veled,
így csak az aggódás
marad,
holnap is akarom látni a
mosolyodat,
holnap is akarom érezni
drága tested melegét
mert nekem már
nem elég
csak a szó,a beszélgetés,
nekem a csók,az ölelés
kell,a simogatás
s megannyi más
ami hozzád köt testileg,
mosolyod,mely lelkileg
hat rám minden pillanatban
mikor lelkem már romokban
hever,vigasztal a tudat,
hogy mellettem vagy!
 
-----------------------------------------
 
lesz idő...858
 
lesz idő,mikor kopott hegedű
hangját hallva szemed könnybe lábad,
mert a fájó múltad miatt
azt érzed,megöl a bánat,
lesz idő,mikor kopott hegedű
húrjain hallod majd azokat a hangokat,
akik szólítottak egykoron téged
kedvesen,nem okozva fájdalmakat,
csak élmény volt hallani s érezni
a lágyan zsongó dallamokat,
melyek mellett nosztalgiáztál
és átmulattál éjeket,napokat,
csupán az életöröm vezérelte
minden egyes tettedet,
mert rájöttél arra,muzsikaszó
mellett éled le rövidke életed!
lesz idő,mikor már nem hallod
a felcsendülő lágy dallamot,
amikor rádöbbensz,hogy már
nem neked ragyognak a csillagok!
lesz idő,mikor már nem hallod
a hegedű ércesen szóló hangját,
csak délben a nagytemplom
zúgó,konduló harangját!
persze,hogy féltelek,
még ha nem is értelek
néha,de tudom,
te vagy a vigaszom!
--------------------------------