Száztizenkettő forint

Kovács László
Száztizenkettő forint...
 
Mikor címeres mesterlevelem megkaptam:
azt hittem felnőtt lettem, 
a címeren még búzakalász, vörös csillag 
mosolygott példás jegyemre, 
rajtam meg,
vigyorgott kapott munkabérem,
száztizenkettő forint a napi jussom,
az esztergakések forgácsszögében
is azt kerestem, - azt hittem értem - ,
hiszen megértem,
felnőtt lettem.
A párttal a néppel egy az utunk,,,
- én is énekeltem -,
aztán rájöttem hamar, 
ez nem az én énekem,
de rájöttek azok is, 
akik ezt tanították nekem.
Nem is emelkedett azután 
- száztizenkettőről -,
sohasem feljebb a munkabérem, 
csak reméltem,
éppen hogy' csak megéltem.
...............
 
Aztán máshonnan kezdtek fújni a szelek:
valahol eltűnt a hangjuk,
a "fényes szelek" már nem zúgtak,
a címerről is eltűnt a csillag,
most itt ülök a mesterlevéllel
kezemben, mögöttem az évek sorakoznak,
a postás havonta egyszer kopogtat.
Cincog az asztalon kevés bérem,
nyugdíjas vagyok, ezt is megértem,
hónapról-hónapra beosztom, ha tudom. 
Megvénültem, de még mindig nem értem! 
Talán nem is a nóta és a címer volt az oka?
Elteszem a mesterlevelem 
...mélyen a fiókba...
 
Kovycs59
2016.04.15. Oroszlány
Kép: K.L.