Kovács László
Egy a jelszonk a béke...
Lemezek közötti laprúgófeszültséget
szegecsek kényszerereje
tartja össze,
mint... a gyáram gépesített, zörgő
világát is fogva öleli valami láthatatlan erő,
összetartja az eszme.
Rugdalózó gépek, keményfémkések
élszögei között forgácsolódik a jövő.
Olajszagban dobog, dübörög az "ötéves terv".
Terv az volt, aztán nincs az sem...
csak csend, kínos nagy csend.
- - -
Gyáram kapuja ásít, felette a csillag lánca
árván függ.
Nem leng rajta az "Élüzem jelvénye",
nem fújják a fényes szelek,
nem füstöl az öntöde kéménye.
Porlad a múlt, áll még a porta,
fogason felejtett portássapka,
zsíros ráncaiban beleette magát
a múlt, az eszme.
Most hullik rá a vakolat,
egy pók les alóla újabb áldozatra lesve,
talán vár egy szebb, jobb jövőre.
- - -
Lépek tovább, csak halkan magamnak
dúdolva, énekelve:
"Egy a jelszónk, a béke"...
valahogy e dal jutott az eszembe,
...talán nem is vagyok én már
ezen nagyon meglepve...
Kovycs59
