[Lehet egy élet munkáját szegre akasztani,

de vannak dolgok mit nem lehet feledni.]

..............

 (Kovycs59)

Fáradt arcán a kérgesedő szénpor,

csak foga és szeme villog.

Utolsó műszak letelt, oda a fénykor,

lámpa a derekán álmosan pillog.

Ötezerszer* tette meg ezt az utat,

most e napon belül szorít valami,

emlékei között lázasan kutat,

párás szemét az aknára emeli.

 

Felsejlik a szénfal, kinek ő köszönt:

Jó szerencsét ! ... ősöktől így tanulta,

kenyeredet, éltedet neki köszönd,

lent ott a mélyben így folyt a széncsata.

Otthona a bánya, soha nem bánta,

megannyi veszély között sokszor harcolt, 

óvta az életét szentje: Borbála,

a bánya belőle  embert kovácsolt.

 

Embert ki tisztelte társait, hiszen

őket is járja a bányalevegő,

legyen csillés, aknász, vagy gépkezelő.

Ha feljebb lépett soha nem feledte,

sokszor recsegett a deszka felette.

Honnan  indult. Mára egy emberöltő...

Megnyert sok csatát, volt amit elvesztett,

hős társaira méltón emlékezett.

 

Mert bizony sokszor nem adta a kincsét

ingyen a bánya, távozott mellőle

nagyon sok  barát és bányász pajtása.

Harminchét társ adta akkor életét,

azért mi adta családja kenyerét.

A lármafa hangja ott volt fülében,

Bányászhimnusz hangja szólt a lelkében,

nem félt, folytatta tovább lent a mélyben.

 

Életében a föld alá költözött,

létezett egy erő mi ott tartotta,

összefogás szénporos arcok között,

szakmája becsülete őt hajtotta.

Akkor is mikor a nyelet koptatta,

és mikor pajtásait irányította. 

Mászta a ranglétrát, évek elteltek,

tört csontjai múltjára emlékeznek.

 

Sajognak az évek, fáj az ízület,

ráncokból a szénpor csak lassan kopik.

Emlékek: ... arcokon mosoly, rémület,

éjjel még a bányájával álmodik.

Álmodik egy szebb jövőt szakmájának,

álmodik életet a bányászatnak,

szomorúvá teszi a méltatlanság,

szó mi a szakmájára halált kiált.

 

Ötezredik ,már megszokott mozdulat,

a táblán immár a baliga* marad.

Árván lóg  a szegen, benne egy élet, 

fokos a vállán, elteltek az évek.

A torkában szorítanak a könnyek,

aknajelző hangja a távolban cseng.

A portás utoljára még köszön neki, 

takarja könnyeit,  fejét leszegi.

.............

[A hatvan évet kevés az a bányász ki megéli,

hogy fog még élni a bányászat, ma már csak reméli.]

Ötezrszer* = ötezer földalatti müszak után  bányász nyugdíjba mehetett.

Baliga*   = bányászt kisérő márkaszám

 

Kovács László 2015.08.02.Oroszlány