Kovács László
Ma valahogy máshogyan...
Ma valahogy máshogyan simogatom
Ezt a rideg sírkövet,
Ma valahogy máshogy érzem arcomon
A legördülő könnyeket,
Ma valahogy jobban fáj az elmúlás,
Jobban fáj a hiányuk,
Ma valahogy azt érzem, közöttük fenn
Egymást mi megtaláljuk,
Ma valahogy keserűbb a gyász, a lét,
Nagyon fáj a haláluk.
Élőket és holtakat összeköti
A gyertya és mécsesláng,
A mormolt szavak hozzájuk felszállnak,
Mintha velünk volnának,
Mintha hozzánk most ők fentről szólnának,
Lennének, csókolnának.
Talán lelkük ma velünk együtt nézi,
A fájdalmat átérzi,
Mikor sírhantra remegő kezünk a
Gyász virágát leteszi.
Legyen könnyű a föld, jó anyám s apám,
Tekintsetek le reám,
Az idő ezüstje hajamat festi
Túl az életem javán,
Már lassan nekem is végleg mennem kell,
Találkozunk mi?...talán...
Megköszönöm nektek én az életet,
Ma valahogy máshogy simogatom ezt
Rideg sírkövet, ma valahogy jobban
Fáj az arcomon legördülő könnycsepp.
Még most elmegyek... Drága jó szüleim!
Pihenjetek...
Kovycs59
