Kovács László
Barátom miért?
Barátom!...ha itt lennél most, emlékeznél
milyen nehezen indult a barátságunk.
Sajnos most már nem vagy több az emlékeknél,
nem válik már valóra a kívánságunk.
Olajsárban meg a szénporban edződtünk,
és acélossá vált bennünk az akarat,
füstös kiskocsmákban, egy sörrel előttünk
a nagyvilágot váltottunk mi meg ketten,
építettünk és döntöttük a falakat.
Hazafele néha-néha nagyot léptünk,
bizony másnap várt a bánya, várt a gépünk,
villáskulccsal kezünkben mi csatát nyertünk.
Tóparton bottal kezünkben nevetgéltünk,
űztük a halakat, nagy fogást reméltünk.
Egy csapat voltunk mi abban az időben,
a munka frontján és a szabadidőben.
Elmondom neked, mert sírodnál időztem,
itt állok most barátom őszen, idősen.
Nem volt jogod neked mindenkit elhagyni,
nem volt jogod önmagad bírája lenni,
barátom nem volt jogod neked megtenni!
Miért nem tudtam akkor veled ott lenni?
Eltelt negyed század, leteszem virágom,
itt hagylak egyedül, pihenjél barátom!
Majd egyszer találkozunk fent..., féljél tőlem!
A heg bevésődött mint neved e kőbe,
a gyászt mit hagytál rád rakom,
János barátom! ...legyél készülőben!
Bognár Jani barátom emlékére.
Kovycs59
