Anyám ma mégis megyek hozzád...

Kovács László
Anyám mégis megyek hozzád...
 
Anyám nem megyek én ma hozzád!
Minek menjek, hogy simogassam
sírodon azt a rideg követ?
Behunyom szememet jó anyám,
és talán ott leszek ma veled.
Anyám nem megyek én ma hozzád,
mert a sírhantod nekem keserv.
Gondolatban ma hozzád érek,
azt nem tilthatja meg senki sem,
hogy képzeletben veled legyek.
 
Elképzelem: fogom a kezed,
amely annyiszor ölelt engem,
fent leszek majd egy kicsit veled, 
leteszem neked a lelkemet.
Édesanyám kell hogy érezzed!
Itt lent fiad mennyit gondol rád,
de ma még jobban hiányzol te,
mikor ünnepelve vannak itt 
a földön, a drága jó Anyák.
 
Anyám mégis kimegyek hozzád!
Temetőben lelked keresem,
 - ám ott csak a sírodat lelem -,
de megnyugvás egy simogatás
nekem a rideg sírköveden.
Leteszem a virágom neked,
Anyák napjára csak ezt hoztam.
Aztán ősz fejemet lehajtom
rád gondolva, gyászban, keservben,
árván az ünneplő tavaszban. 
 
"Nekem nem haltál meg! csak pihensz
e hant alatt", közben az idő
meg kíméletlenül fogy, halad.
Minden perccel kevesebb a lét
e világon, fogynak a napok,
amíg e földön még itt vagyok.
Eljön majd az a nap, mikor én
is végleg tehozzád indulok.
Akkor jó Anyám! ott fent veled,
végleg örökre megnyugodok...
 
Kovycs59