Pusztában alvó citeraszó...

Kovács László
Vers festményre 01.
Pusztában alvó citeraszó...
 
 
A tanya kicsi ablakán fénylik a szeretet,
kint nyugodt téli este, a gémeskút didereg.
A Hold leül a párkányon, megnézi a képet, 
odabenn a kemencepadkán macska hempereg.
 
Az öregek benn csendben őrzik a szeretetet,
Eltelt a nap. A malacka pihen a sózóban.
Jászolban a puli őrzi az egyke tehenet,
füstön érik a jövő, bor van még a hordóban.
 
Gazda tölt a poharakba, borában nóta van.
"anyjuk te ne búsulj, ráérsz majd a koporsóban!,, 
Az öreg hangszer hangja útra kél' a szobában,
dalol a múlt, sír a jövő, halkan a hangokban.
 
Citera az öreg fa, kérges kezéhez simul,
a nóta az ajtóból még egyszer visszafordul.
Citeraszó csendesen száll, átadja a lelkét,
nem hallott a puszta régen ilyen tiszta zenét.
 
Odakinn békésen megül ő a téli tájon,
békességet terít el a havas barázdákon.
Pihenő Hold csillagokhoz készül a párkányon.
Nincs szebb, mint a "puszta télen", kerek e világon.
 
Kovycs59
 
KL.015.05.19. Orl.
 
Homoki Imre A tanya télen című festménye.