Karakter

Kovács László
Vers festményre 02.
KARAKTER
 
Vajon mit rejtenek arcán a mély redők,
vajon mit éltek át arcán a vén ráncok?
Ott vannak legmélyén a rég letűnt idők,
pihennek redőiben, vágyak s bánatok.
 
A bölcselet rajzolta rá karakterét,
szája szegletében a mosoly árnyéka,
őszinte szeme őrzi szép tekintetét,
a ráncok mélyén megpihen a fájdalma.
 
Elveszített férjének nyoma, gyászának
fájdalmas nyomora, mind ott van arcának
vonásain. Ott van a születés s halál.
Ott van a boldogság a tavasz és a nyár.
 
Mint ahogy évgyűrűk nőnek rá a fára,
az idő úgy rajzolt térképet arcára,
egy kemény, de nemes élet ott van ajkán,
a tisztesség mosolyog álla vonásán.
 
Egy vén arc, egy élet, lefestve a vásznon,
nincs is csodásabb művészet e világon:
mint mindezt ecsettel képnek lefesteni,
arc mögött... magát az Embert észrevenni.
 
Kovycs59
2016.05.25.Oroszlány
 
Képen: Lukács Mária festőművésznő 
"KARAKTER" című olajfestménye.