Szót kérnék uram!

   (Kovycs59)
 
 
Nem tudom, nekem földi költőnek
miért nem lágyan szólnak szavaim,
szertenézve, valahogy nem tudok 
szemet hunyni a világunk bajain.
 
Nem tudom miért van bűnözés, kín ,
fájdalom, nyomor, éhezés, szegénység,
mindenekfelett az "Én" uralkodik ,
és nem a becsület a szerénység.
 
Kik adhatnának nekik a szegénynek, 
megtehetnék, de ők mégsem adnak,
kik mesterei az ígéreteknek, 
hamisan csengő, mesterkélt szavaknak.
 
Azok hirdetik fennhangon, jól élsz,
"megállj, mert már itt van a Kánaán",
sokuknak életükben kenyér helyett 
reménytelenség van csak az asztalán.
 
A nagyvilág keveseknek Kánaán, 
és nekik a keveseknek minden kijut,
de lassan többségnek, milliárdoknak, 
csak a reménytelenség az ami jut.
 
Nem alszanak,, félve várják a holnapot, 
nem tudják mi lesz a sorsuk, ma mi lesz.
Istenükhöz fohászkodnak, könyörögnek, 
adj erőt nekünk Uram a túléléshez!
 
Lásd meg Uram, ott fent a sok szegényt, 
a boldogtalant az éhező, vézna gyereket,
lásd azokat bűnösöket akiktől elvehetnél 
és adhatnál az éhezőknek enni eleget.
 
Fösvény szívekben legyen már végre 
tenni akarás és emberszeretet.
Mosolygó, csillogó gyerekszemek, 
az lesz érte neked a köszönet.
 
Oltárodnál ott van a sok szegény 
az éhező, a bűntelen, vézna gyerek,
ott vannak, akik félik a jövőt, 
imájuk hozzád boldogságért remeg.
 
De ott vannak azok is, a bűnösök ,
akiknek köszönhetőek ezek sebek.
Te mindenható! Ők ne imádkozzanak! 
Ők segítsenek, valamit tegyenek!
 
Addig nem lesz rend itt lent a földön
amíg szegény keze a szegény kezébe simul.
Amíg a világodban a boldogság a jog, 
a pénzhez, ... és csak ahhoz ...rútul viszonyul.
 
Amíg nem nyújtanak kezet a szegényeknek
az elesetteknek azok  kik tehetnék.
Tegyél rendet  Uram! Nem nagy kérés, 
hozzád én a költő ezért esedeznék.
 
Rájöttem, miért hullnak bánatban
recsegve, szomorúan papírra a szavak.
El kellett neked mondanom Istenem
mert bántott valahol ez a gondolat.
 
Kérlek mérd a javakat a bőséget, 
a jogokat kimérten, méltányosan!
Hadd éljünk mi itt lent a világodban,
boldogan, békében, és igazságosan.
 
Bocsásd meg, uram, hogy tehozzád szólni mertem! 
Bízom abban ,hogy meghallod szavam. Nem perelek.
Biztosan nem a te bűnöd a szegény a boldogtalan, 
az éhező a bűntelen szenvedő vézna gyermek.
 
Látnod kell ott fenn, tovább így nem mehet, 
azt is látnod kell! Sok a bűnös idelent.
Sok a hamis próféta, a hamisan hirdető, 
másét elszedő a hazug és álszent.
 
Juttass kenyeret minden elesett család 
a reménykedők, imádkozók üres asztalára!
Kérlek téged, hozz boldogságot, mosolyt 
minden szegény éhező gyerek arcára!
 
Az álszenteknek mutass helyes utat!
Istenem te, aki Úr vagy mindenen.
Hozz boldogságot a szegényeknek, éhezőknek, 
Nekem megnyugvást... ÉDES JÓ ISTENEM!!!
 
Átirat saját versből: Poeta. hu Kovycs59
Kovács László 014. 11.21. Oroszlány