Kovács László
Ej, kutyasors...
Néha széttépném, mint a rongyot,
hiszen hamisan megugatott,
néha elém lök néhány koncot.
Fent csúcsra jár már a falkanagy,
lenn meg a szolgák vonyítanak,
megugatják néha a holdat.
Ej, kutyasors, hazudjad: jól vagy.
Fényes szőre, kaján vigyora,
a sok hű eb körbecsaholja,
néha közéjük vág szigora,
a sebeit más nyalogatja.
Megmorogni nem merik, félnek,
más falkát néznek ellenségnek.
Ej, kutyasors, hazudjad: - Élek.
Élsz, ahogy a nagyvezér hagyja,
neked nem jut itt lent szalonna,
messze van a zsíros konc nagyja,
el van osztva a zsírszalonna.
Ha ugatsz, elmehetsz te innen,
hamar meglel téged a nincsen.
Ej, kutyasors, hazudjad: - Isten.
Istennek nézed, és fenn zengi,
vezér a gyáva ebek között,
a tettét figyeli mindenki,
ott ugat Ő mindenek fölött.
A nagykutyák néha megmarják,
akkor behúzza már a farkát.
Ej, kutyasors: - Ez a te falkád!
Kovycs59
016.05.01.Orl.
