Kovács László
....de nem mondom!
Szerettem volna valami
fura hegyet megmászni,
lépkedtem a szavakon
egyre
feljebb,
és feljebb.
Aztán középtájon,
fentről fejbe rúgott valaki,
a lábaim alatt megcsúszott
egy-két rossz versem,
már estem is lefele,
egyre lejjebb,
még lejjebb,
lejjebb.
Betemetett a törmelék,
mint utcakövét a hányadék,
úgy is érzem magam,
mint akit megrágtak,
aztán kihánytak.
Nem baj!
Jó lesz tanulságnak:
nem lehet nekivágni
felkészülés nélkül,
a Parnasszus
csúcsának!
Úgy kell nekem,
miért nem tartottam
a pofámat!
Mindegy én megpróbáltam.
Most mondhatnám:
bocsánat.
...de nem mondom!
azt is tehetném,
hogy abbahagyom,
...de nem teszem...
...folytatom...
Kovycs59
2016.04.18.Orl:
