Kovács László
Veled van a tavasz
Bársonyruháját kinőtte a barka,
az aranyeső köszönti a Napot,
valahol vígan cserreg már a szarka,
fent tavaszba fordult már a csillagod.
Kiskerted földjébe rejted a magot,
bízol Te a jövőben, hiszen ültetsz,
érzed az orrodban a nyers földszagot,
a langy szellőben néha már kiülhetsz.
Élni akarsz. Feltölt a Nap sugara.
A télnek zordját hamar elfeleded,
felcsillan az öröm reménysugara,
a gyászt, a mélabút te félreteszed.
Így van ez jól, hisz átélted a telet.
Mint ahogy átélte a rügypattanás,
madárpár rajta együtt örül veled,
virággal simogatnak téged a fák.
Lélegzik minden, táncra perdül a fű,
már néha benne a tücsök hegedül,
lassan hajat növeszt a gyermekláncfű,
és nini, a víz felett fecske repül.
Itt a tavasz! Látod!... nem vagy egyedül...
Kovycs59
