Lázálmod-tam'

Kovács László
Lázálmod-tam'...
 
Hajó jött értem, 
valami sejtelmes vízen, 
azokat láttam, 
akiket már rég elvesztettem,
mint egy film 
átimbolygott a lázam ködfalán,
ott jártam, 
hol soha nem jártam még talán.
 
Mint mozi vásznán a fények, 
úgy jöttek a képek:
a parton szeretteim álltak, 
némán néztek,
mellettem, s velem árnyak, 
súlytalan halk léptek,
kiáltani akartam, 
de hangom semmivé lett...
 
Lét-nemlét változó változata, 
álmok kusza sora,
ébrenlét s álom 
lebegő állapota,
nem értelmezhető
rémálmok és érzések,
nem megfogható, 
töredezett emlékképek.
 
Hívott valami hang 
távol a messzeségben,
elindult a hajó, majd megállt. 
Én nagyon féltem...
Aztán egy nap, egy lázas éj után, 
csendesen megébredtem,
a hajó nélkülem ment el, 
én a Földre kiszálltam,
a valóság világába beléptem,  
és magamra rátaláltam.
 
Kovycs59
2016.06.01.Orl.
 
Képen: Tóth Gábor Tadeusz
"Álom" című akril festménye.