Kovács László
Ingázók hajnala
Kint harmatot könnyeznek a füvek,
levél fonákján egy pók szendereg,
hálón cseppek gyémántjai gyűlnek.
Halk vonatfüttyben... álmos emberek.
Az első vonat még éjben ébredt.
Erdőben talán vadak neszeznek,
csillagokkal az éj tovalépett,
álmosan kattognak a kerekek.
Mászik be a fény a töltés szélén,
a vonaton arctalan emberek.
Gyárak ásítanak a sínek végén,
munkakedv a vonaton szendereg.
Előbújik a pók, zsákmányt remél,
etetőre indulnak a vadak.
A kontúrban lebeg már néhány levél,
félálmok a fülkében csaponganak.
A nap fényében megindult világ,
a váltón még riszál egyet a vonat.
Felnyíló szemek alatt karikák,
peronon már látod az arcokat.
Kint a harmatot belélegzi a nap,
a pók hálójában már zsákmány rezeg,
járják az erdőt szabadon a vadak.
Ingázóknak: új nap... újabb menetek...
Kovycs59
