Kovycs
Örök ajándék
A sors kegyeltje lettem mikor megkaptalak.
Emlékszem kedves arra a nagyon szép napra,
éreztem akkor én örökre megtartalak,
tél volt, a hókristály ékszert rakott hajadra.
Ajkad párájával ittam én a szerelmet,
már leéltem én veled egy egész életet.
Akkor azt mondtam: Életem ajándéka vagy,
leszel te végső gondolat ha erőm elhagy.
Örök párom lettél te, életemben álmom,
fogom remegő kezedet, nézem szemedet.
Hajadon most az idő ezüst gyöngyét látom,
megvénültünk, maradt a szeretet, tisztelet.
Bajban, jóban szőttük együtt mi az életet,
köszönöm neked most az önzetlen szerelmet.
Köszönök neked mindent, köszönöm a sorsnak,
hogy nekem adott akkor: Örök ajándéknak.
2014.
