Emlékkönyv

Kovycs
Emlékkönyv
 
Csatos emlékkönyvbe rejtett mondatok,
régi füzetben a becsukott szavak.
Egy elrejtett név, egy kopott gondolat,
most leporolva a múltadba mutat.
 
Rajzolt szívben egy nyíl, egy kedves neve.
Felidéznéd  de elmosták az évek.
Rég elhagyott az ifjúságod heve,
felvillannak most a pillanatképek.
 
Pillanat, melynek azt hitted örök lesz,
most itt áll néhány sorban teelőtted.
Százszor írtad akkor alá szeretlek,
de ki  volt ő, már régen elfeledted.
 
Ezek meg egy barát kusza sorai,
a neve még rémlik neked valahol,
voltatok ti az élet vándorai,
örökre elment már ő, fent vándorol.
 
Egy lap, rajta elkent, maszatos szavak,
vajon kinek könnye áztatta akkor?
Miért volt fájó neked a pillanat?
Fájt a szerelem és bántott kamaszkor.
 
Régi tanárod szavai díszítik,
az elsárgult lapokon útravaló:
Legyél boldog, mint ember legyél te jó, 
mert a bűnöd számodra felróható.
 
 
Füzetben van még egy utolsó oldal,
jegyezd még fel mit akarsz te elérni.
Gazdagabb vagy a jegyzett tegnapokkal,
mutasd a holnapnak tudsz még remélni.
 
Mikor unokáid nézik e könyvet,
ejtenek ők néhányk, szomorú könnyet.
Nagyapának arca talán felréved,
elteszik életed könyvét emléknek.
 
 
015.08.19..Oroszlány