Alföldi érzés...

Kovycs
Alföldi érzés...
 
Eljött hát ismét újra már a nyár, 
a föld felett hullámzó levegő.
Árnyékban pihen az alföldi nyáj,
a délibáb kél', épp csak lebegő.
 
Mint tükörben, lebeg fent a vidék,
alant békát vadászik a gólya,
a nyárfákról szállnak a tollpihék,
anyját követi a kölyökgólya.
 
A gémeskút keresztfája nyikkan,
puli kutya lesi az árnyékban.
Béke és csend honol a tájékban,
elnézném én ezt élethossziglan.
 
Innen keltem, ez az én vidékem,
karikás ostor volt a pajtásom,
kergettem álmom e sík vidéken,
néha még most is én idevágyom.
 
Évente egyszer meglátogatom.
A vén temetőjét végigjárom,
ott hol nyugszik ősöm, s ifjúságom,
egy sírhantra leteszem virágom.
 
E hant fedi drága jó mamámat,
a vén kezét ilyenkor még érzem,
s nézzük mi távolban a tanyákat.
Érzem: Kicsit megint hazaértem. 
 
2015. Bucsa
 
Kép : Bagoly György Alföldi világ