A mámor margójára...

Kovycs
A mámor margójára...
 
Mikor úgy érzed már nem megy, 
áttáncoltak az életeden,
mikor nem tudsz már örülni, 
úgy döntenél: Lerészegedem.
Mikor a szerelem megcsal, 
fáradt szíved csak szokásból ver.
Mikor érzed itt a vége, 
a sorsnak ostora végigver.
 
Mikor úgy érzed, már nem megy, 
áttáncoltak az életeden,
kikben bíztál, bajba hagytak, 
hátba szúrtak kíméletesen.
Mikor elindultál a lejtőn, 
fuldokolsz, elnyel a mocsár,
mikor érzed, nincs miért élni, 
barátod egy van: A pohár. 
 
Mámorban éled napjaid, 
minden rózsaszín, szépnek látszik,
a gondok elmosódott képek, 
a bajod távolinak látszik.
Amikor más örömöd nincs, 
és kezed  mindig csak újraönt,
életed teljesen romban van,  
melletted: Üvegek és csönd.
 
Akkor kiálts egy jó nagyot: 
Elég volt, nem vagy barát mámor!
Dobd el a hamis barátod, 
indulj el te, légy elég bátor!
Lépjél, hozd rendbe életed, 
bár megbotlasz még te néhányszor,
de elméd tisztulni fog, immár 
jó úton leszel a vándor.
 
Ragadd meg még akkor a feléd 
nyúló segítő kezeket!
Mert aki melletted maradt, 
az téged tiszta szívvel szeret.
Hamis barát még eszedbe jut, 
de már könnyen mondasz nemet.
Már tudsz örülni a szépnek, 
rendbe tetted rontott életed.
 
Lehet már örülni, és tudsz is, 
annak már örülj te csak bátran,
merülj el boldogan a kedves, 
biztató, szerelmes szempárban!
Ember vagy újra, s észreveszed, 
kezdenek már sokan szeretni.
Miért, mert a hamis prófétát, 
a poharat, le tudtad tenni!
 
Újraköltve: 2016.06.13. Orl