Kovács László
Érted is szólt a nóta...
Bányának porában nevelte a munka,
frontmesterré cseperedett Ő azóta,
bányász lett, pedig apja csak ettől óvta.
"Szerencse le, szerencse fel" szólt a nóta...
Kaparó csattog, gerenda roppan, lánc rúg,
él a bánya, a termelés dübörög, zúg,
dől a szén, gyűlik a kenyér, nagy a kvóta,
"Szerencse le, szerencse fel" szólt a nóta...
Rakta a szenet, tőle függött jövője,
családja volt neki biztos kikötője,
Borbálához szállt fel a fohásza, mióta:
"Szerencse le, szerencse fel" szólt a nóta...
Már fájt az ízület, tört néha a csont is,
teltek az évek, pihenés jön végül is,
kopogtat a nyugdíj, várja már régóta.
"Szerencse le, szerencse fel "szólt a nóta...
Aztán egy robbanás, egy végső villanás,
harminchét társsal végső, örök leszállás,
"Szerencse le, szerencse fel"szólt a nóta,
érte is szólt csendesen, de már nem hallotta...
---------------------
Nyolcas András frontmester
és 36 elhunyt társának emlékére.
Kovycs59
