Kovács László (kovycs59)
Lármafa...
Klopacska
 
Nézem, nézem
a búcsúzás fokosát,
még látom
a meghaló széncsatát.
 
Emlékeim, társaim
lassan fogynak el,
elhagynak, mint a fákat
a levelek ősszel.
 
Eszi a sírkert csendjét
a "lármafa",
bányászt kísér
a temető lélekharangja.
 
Így kopunk mi lassan el,
sorsunk a történelmünk.
Harcoltunk sok veszéllyel,
most még sincs becsületünk.
 
Klopacska minden koppanása,
bányászat egy darabját viszi.
Bányamécs végső lobbanása,
lelkünket végleg hazaviszi.
 
Lassan elfogyunk, kihalunk,
már csak emlékek leszünk...
Meghal bányászatunk.
Kihal bányász nemzetünk.