Kovács László
Vége fiúk, ennyi volt!
(Az utolsó szénbánya emlékére)
Gépkések rettentő ereje karmolja
a megbolygatott évmilliók
megszenesült nyugalmát.
Pannon-tenger' Eocén' üledékén
billegnek a fények.
Kénes bányalégben
apró fejlámpák serénykednek,
mint méhkasban a szorgoskodó méhek.
Ingük hátára az izzadság sókérge
térképet rajzol.
Nem adja kincsét könnyen a bánya,
az üledék ereje rákönyököl
a nyöszörögve roppanó gerendákra.
Szénpor a bőr pórusaiban megül,
mint korom takarja cserzett arcukat,
- ők nem adják fel -,
a szénfallal vívják kemény harcukat.
Nemes volt e harc!
Bányászok nemes harca:
harc az őselemekkel,
veszéllyel, sújtóléggel,
- kísérte őket -,
az elhunyt társak arca.
Harc a léttel, harc a nemléttel,
harc a fájó emlékekkel,
harc a hősök márványba vésett,
nem feledett nevével.
Ami legyőzte őket az
mégsem a bánya volt,
a pénz aljas önérdeke
mondta ki reájuk a végső szót:
Vége fiúk... Ennyi volt!
A jó szerencse nem volt velük,
Szent Borbála sem óvta meg őket,
elfogynak lassan mind,
nem lesz ki a mesterségük átadja
a következő nemzedéknek.
Meghalt a bányászatunk,
elfogy lassan a szakmánk,
mint ahogy az emlékek,
úgy lassan kopik el.
Eltűnik az utolsó bánya is.
hiába köszönjük: Jó szerencsét!
...arra már senki nem felel...
Kovycs59
2016.04.20.Oroszlány
Fotó: Kárai Sándor
Kollázs:Kovács László
Képen jómagam leledzek 2001-ben.