Kovycs
Írd ki magadat
Amikor az életed kérdez, válaszúthoz ér,
Amikor az életed útján nem terem babér.
Fehér irkalapon a kusza betűid gyűlnek.
Helyet adva ott az örömnek, bánatnak, bűnnek.
Ha minden elveszett, a szívedbe gyász költözött,
szerelmed otthagyott, a remény is elköltözött.
Ha úgy érzed vége, szekered megállt, nem halad.
Pennádból csak kín folyik, nem baj, írd ki magadat!
Szerelmek, barátok, társak mind a bajban` hagytak.
úgy érzed, kiket szerettél mind hátadba szúrnak.
Ha könny áztatja soraid és mind-mind megcsalnak.
Kezed görcsbe is rándul, nem baj, írd ki magadat!
Ha látod is a hazug, a megromlott világot.
Bezárod leked, kizárod te a külvilágot.
Ha nem érzed már hazádban magadat magyarnak.
Ne csüggedj a bajokon, ülj le, írd ki magadat!
Döntsd össze a felépített, szomorú világod!
Van hazád, szeretőd, maradtak még jó barátok.
Vedd észre a szépet, a neked nyíló virágot.
Ne csüggedj, írd le! Élek és értem a világot.
Könnyebb lesz majd, rálelsz amiért érdemes élni.
A hazug és álnok szavakon tovább tudsz lépni.
Megtanulod becsülni a szépet, önmagadat
és nem sírnak már úgy szavaid. És tudod miért?
Megnyugvásra leltél, mert kiírtad te magadat.
ÚK: 2018 Oroszlány
